RÓLUNK


Tápiószele-Tápiószőlős-Újszilvás és Farmosi Református Egyházközség története


Előszó

A Tápiószele-Tápiószőlős-Újszilvás és Farmosi Református Egy­házközség kiadványa a reformáció 500. évfordulója alkalmából je­lent meg.

Luther Márton 1517. október 31-én kifüggesztette a wittenber­gi vártemplom ajtajára 95 tételét, mellyel elindította az egyház re­formálását. Célja az akkori egyház keretein belül történő megújulás volt, nem kívánt új egyházat létrehozni. Luther tételei éles vissz­hangot váltottak ki az emberekből, mely elindította a változásokat. A későbbiekben a reformáció két fő ágon folytatódott: a lutheri és kálvini irányban.

Az "új hit"-nek nevezett reformáció az akkori körülmények között gyorsan, alig két évtized után elért Magyarországra is. Az ország török hódoltság alatt álló részein különösen is nagy népsze­rűségnek örvendett, melyet egy darabig nem is ért utol az ellenre­nreformáció, így a megújult gyülekezetek meg tudtak erősödni hitben és lélekszámban egyaránt.

Ezen kiadvány célja, hogy a reformációnak emléket állítva bemutassa a tápiószelei református egyház történetét, melynek gyökerei az 1600-es évekre nyúlnak vissza.


Tápiószele

A történelmi egyház 500 éves fennállásának ünnepén túl a Ma­gyarországi Református Egyház idén másra is emlékezik: 1567-ben a Debreceni Zsinaton vált külön a reformáció helvét és ágostai irányzata, valamint 400 évvel ezelőtt Pápán jött létre az első pres­bitérium. A tápiószelei reformátusság pedig arról emlékezik meg, hogy 1867-ben - a kezdeti idők után - létrejött a református gyü­lekezet (szétvált a helyi evangélikus testvérekkel együtt alkotott Uniált Protestáns Egyház).

Azonban mikor is jelentek meg először az új hit követői a tele­pülésen?

A tápiószelei reformátusság első említése 1628-ból szárma­zik, mikor is a dunamelléki ev. ref. (evangélium szerint reformált = református) egyházkerület 1628. március 22-én zsinatot tartott

Ráckevén, Simándi Bodó Mihály püspök úr vezetésével, mely zsi­naton 67 község lelkipásztora vett részt, köztük Szokolai Már­ton (Martinus Szokoliay), Szele prédikátora is. Szokolai Márton 1628-1629-ben volt Szele lelkésze. Ez a legkorábbi adatunk a tápi­ószelei reformátusokról. Azonban arról, hogy ki alapította a gyüle­kezetet, ill. arról, hogy a betelepültek honnan költöztek ide sajnos nincsenek adataink.

Pár év elteltével, 1631-ben, a Vecsésen tartott gyűlésen részt vett Szele lelkésze, Gömöri István is.

Az egyházkerület 1632-ben újabb zsinatot tartott, ezúttal Dömö­sön. Ezen már 100 község képviseltette magát, köztük Szele is. A település lelkésze ekkor Bogdáni Mihály volt.

Az 1652. évből szintén rendelkezünk adattal a református fele­kezetet illetően, ugyanis az 1652-ben, Kecskeméten tartott zsinaton részt vett Újfalusy András, Szele lelkésze is.

Ezen kívül maradt fenn adatunk a szelei kálvinistákról az 1674-es évből: ekkor Szelepcsényi György prímás a pozsonyi vésztörvényszék elé idézte, majd el is ítélte Szele református papját, Tolnai Istvánt.

Bár a lelkipásztort elítélték, Szelén megmaradt a református gyülekezet. Ezt egy 1675-ben keletkezett irat bizonyítja: 1675-ben ugyanis óvári Pongrácz György, az akkori váci püspök készített egy összeírást a településekről. Ebben az összeírásban pedig Szelét kál­vinista eretnek falunak nevezte. A 22. sorszám alatti bejegyzésből pedig kiderül, hogy a településnek ekkor kálvinista parókiája és prédikátora volt!

A későbbiekben a törökök zaklatásai miatt a falu lakossága elme­nekült. Az 1700-as évek első évtizedeiben telepítették újra, azon­ban a református egyház helyett a római katolikus egyházat állí­tották fel. A település református vallású lakosságáról ezt követően szinte nincs is adatunk. Pusztán annyi, amennyit az evangélikus lel­kész jegyzeteiben olvasunk, mely a következő: ,,A Szelén( ... ) lakó református hívek minden kötelező egyezség nélkül egyházunkhoz csatlakoztak az első idők óta, s hogy vajon e tekintetben elfogu­latlan tiszta vallásos érzet működött-e közre, vagy pedig csak kö­rülményeik kényes helyzete eredményezte: ki mondhatna ítéletet? Tény az, hogy a testvéri zavartalan egyetértés uralkodott ez időben a két testvérfelekezet között. Eleitől fogva részt vettek aránylagosan a tehetségük szerint egyházunk terheinek viselésében:'

A reformátusok valóban részt vettek az evangélikus egyház terheinek viselésében. Ennek ékes bizonyítéka, hogy az evangéli­kus templom építését (1825) ők is támogatták. A helyi reformá­tusok ezután szép lassan gyarapodni kezdtek.

Lényeges változást hozott az 1848-as év, nem csak politikai szempontból, hanem a szelei protestáns egyházak szempontjából is. Ebben az évben létrejött az Uniált Protestáns Egyház - mely azt jelentette, hogy a református és evangélikus hívek közös gyü­lekezetet alkotnak, együtt járnak Istentiszteletre a közösen épített templomba. Ezen írott dokumentum azt is magába foglalta, hogy az evangélikus lelkész mellé református kántor-tanítót kell alkal­mazni, majd a református lelkész mellé evangélikus kántor-tanítót. Ezen megállapodás mindkét fél megelégedésére szolgált, s a testvéri szeretet uralkodott a gyülekezeti tagok közt.

Azonban a reformátusok tovább erősödtek, majd egyéb okok miatt végül 1867-ben megszűnt az Uniált Prostestáns Egyház, s önálló gyülekezetet alkottak. Már ebben az évben szeretettek volna önálló egyházzá válni, de az anyagi viszonyok ezt nem tették le­hetővé, így a gyülekezetet Cegléd református egyházközségéhez csatolták.

A gyülekezet viszont tovább nőtt, így 1874-ben a gyülekezet pecsét és anyakönyvezési jogért folyamodott az egyházkerület­ hez, mely jogot még ugyanebben az évben elnyerte. 1876-ban pe­ dig már önálló segédlelkészük lett Toronyai József személyében. Ugyanezen évtől, 1876-tól lelhető fel a gyülekezetben a keresztelési (születési)-, házassági- és halotti anyakönyv.

A templomépítés sem váratott sokáig magára: már 1878-ban kísérletet tettek arra, hogy telket vásároljanak. 1879-ben Bányai Géza lett a gyülekezet helyettes lelkipásztora. A gyülekezet lélek száma ekkor 555 fő volt.

Bányai Géza helyettes lelkész igen sokat tett a tápiószelei refor­mátus gyülekezetért. Mindeközben a leányegyházközség vagyona is gyarapodott olyannyira, hogy már adminisztrátort is tudtak al­kalmazni. Ennek következtében, ill. az 1874-ben elnyert anyaköny­vezési jog miatt az egyházkerület 1879-ben függetlenítette Szelét Ceglédtől. (Ezt követően Ceglédnek csak felügyeleti joga maradt Szele felett.)A presbitérium 1880. március 7-én határozott egy telek megvé­teléről, melyen az imaház és a paplak lesz felépítve. Bányai Géza 1885-ben jelentést tett a presbitériumnak az ideérkezése (1879) óta eltelt évek eseményeiről. Ezen jelentésből tudjuk, hogy a gyüleke­zet létszáma 1885-ben 748 volt ekkor. Továbbá az is kiderül a jelentésből, hogy a gyülekezet vagyona 1879-ben 2500 forint volt; 1885-ben pedig 4200 forint - pedig közben parókia is épült a leány­egyházközség vagyonából! Ezen okok miatt a lelkész kérvényezte, hogy a szelei református gyülekezet anyaegyházzá alakulhasson. Az esperes azonban még nem látta erre elérkezettnek az időt. A gyülekezet anyásítási törekvései 4 év múlva végül célt értek: 1888. szeptember 30-án Bányai Géza helyettes lelkészt megválasztották a gyülekezet lelkipásztorának.

A református egyház mindig is szívügyének tekintette az oktatást, így 1883. január 18-tól református iskola működött Halesz terü­letén. Az oktatás kezdetben bérelt épületekben folyt, majd 1891- re sikerült saját iskolát építenie a gyülekezetnek. A folyamatosan növekvő gyermeklétszám miatt azonban később - a már meglévő iskola mellett - kénytelen volt ismét épületet bérelni, hogy minden gyermek járhasson iskolába, míg 1927-re felépült a 2. református iskola is. Istennek hála azonban ezt is kinőtték, így ki kellett bőví­teni az épületet, mely 1943-ra készült el. 1946-ra a gyermeklétszám elérte a 250 főt, így tovább bővítésekre volt szükség, azonban az iskolát 1948-ban államosították.

A templom építése 1898-ban kezdődött, mely 1900-ra el is készült. A templom szentelésére 1900. szeptember 30-án került sor. A 250 férőhelyes, neoromán stílusú templom tornyával együtt, egyszerre épült. Az orgona is ekkor került a templomba. Az első harangok közül a kettő kisebbet elvitte az első világháború, melyek helyett 1936-ban érkeztek újak.Az akkori embereknek ez igen nagy boldogságot adott, az isten­tiszteleten való részvétel különösen is fontos volt számukra. Ezért, a Tápiószele külterületén élők (a mai Tápiószőlősön és Újszilváson lakók) a szelére vezető úton találkoztak (a haleszi elágazásnál), majd zsoltárokat és dicséreteket énekelve vonultak át a templom­ba minden vasárnap, ahol az Istentisztelet után közösen ebédeltek, majd együtt töltötték a délutánt.

1937. szeptember 19-től a délelőtti istentiszteleten kívül, minden vasárnap fél 12 órai kezdettel, úgynevezet levente-istentiszteletet is tartottak.

A gyülekezet szórványai voltak 1945-ben: Halesz, Újföld, Far­ mos, Tápiógyörgye-Pokoltanya, Sőreg-puszta, Szőlősparcella, Ábrahámtelek.

Az 1970. esztendőben komoly lelki ébredés történt a gyüleke­zetekben. A hittanosok számának fogyása megállt, sőt, elkezdett növekedni. S ezután kezdtek minden vasárnap Istentiszteletet tar­tani Tápiószőlősön és Újszilváson is. Valamint; ezt követően indí­totta el Sípos Ete Álmos lelkipásztor az imaórákat Tápiószelén és Tápiószőlősön. Az 1970-es évek elején a gyülekezet és a hollandiai Nieuw-Beijerland település református gyülekezete között testvér gyülekezeti kapcsolat alakult ki, mely a mai napig tart. 1971-ben a templomot felújították, melyet saját költségből és adományokból finanszíroztak - az adakozók között volt a hollandiai Utrecht- Tu­indorpi Gereformeerde gyülekezet is. A '70-es évektől tartanak nyári táborokat is a gyülekezetben.

A gyülekezet 1999. október 14-én vásárolt egy gyülekezeti há­zat, szemben a parókiával.


Tápiószőlős

A település eredetileg Tápiószele külterülete volt. Sokáig csak Halesz néven említették ezt a külterületet. A településrész őslakos­ságát az 1800 évek végén a Jászságból, főként Jászkisérről ide te­lepített református vallású dohány- és szőlőkertészettel foglalkozó emberek alkották.

Tápiószele reformátusságának nagy része ezen a területen lakott. Emiatt létesítették ezen a területen a református elemi iskolákat. Templomba minden vasárnap Tápiószelére jártak a lakók.

Önállósodási törekvései az 1940-es évek végén jelentek meg, de csak 1947-ben váltak önálló településsé. Ekkor a Tápióhalesz ne­vet kapta a település. ,,Ha lesz termés, lesz dézsma'' szójátékból ered a név, ugyanis a lakók nem voltak meggyőződve a szelei homokon telepített szőlő sikeréről. Ezt a nevet 1948-ban módosították Tápió­szőlősre, mely nevet mai napig viseli a község.

A függetlenedés utáni kezdeti időkben az egyik volt iskola épü­letében tartották az Istentiszteleteiket a hívek. Róluk a tápiószelei lelkész gondoskodott. 1957 óta Tápiószele egyik leányegyházköz­sége.

A hívek templomot is szerettek volna építeni, melynek ter­vét Mizsei Sándor budapesti mérnök készítette el. Az észak-déli tengelyű templom alapkövét 1958. november 23-án tették le, és 1966-ban fejeződött be az építkezés. A templomtorony a temp­lom északi részén található, és 16 méter magas. Részben a temp­lom bejárata előtti nyitott csarnok felett, ill. a templom homlokzati főfalán nyugszik a torony. A belső rész 8x15 méteres; mennyezete sík. A templom déli részén áll a szószék, melyet Veres Pál kőműves készített 1959-ben. A szószékkel szemben vannak a székek és a torony felől a karzat. A templomban 150 ülőhely van. 1988 óta van elektronikus orgonája. A templomot 1973-ban látták el székekkel, addig lócákon ültek az emberek. A templomtoronyban egy darab 73 kg-os harang található.

Egy 1992-es adat szerint a falu 3000 lakosából 900 református vallású volt. Ekkor úgy tűnt, önálló egyházzá fognak válni, azonban ez nem valósult meg.

A gyülekezet a tápiószelei református egyházközség leányegy­házközsége.

A 2012. május 20-án alapított és 2012. szeptember l-jétől működő Tápiószőlős-Újszilvás Református Általános Iskola és Óvoda tápiószőlősi tagiskolája a településen található, mely a köz­ség egyetlen iskolája.


Újszilvás

A település egykori lakói Cegléd határából érkeztek, részben a Jászságból idevándorolt dohánykertészek és szőlőmunkások voltak. Korábban Tápiószele külterülete volt, és az Újföld nevet viselte. A település 1951-ben szakadt el Tápiószelétől. Először az Újszőlős nevet viselte, melyet később Újszilvás névre módosítottak. A mai napig ezt a nevet viseli a település.

A település református lakói a tápiószelei református templomba jártak addig, amíg saját templomuk fel nem épült.

A templom felépítése Monori Pál gazdaember nevéhez köthe­tő. Az említett úr ugyanis jelentős összeget adományozott temp­lomépítésre, ill. telket is adományozott a gyülekezetnek, amelyen a templom felépülhet. A kicsiny templom a 2. világháború kellős közepette épült fel, 1943-ban. A templomot Milus Mihály tervez­te, és Kaményi Gyula építette. A templom kelet-nyugat tengelyű, tornya 9 méter magas, és templom keleti homlokzatán található. A templom belseje 5x9 méteres, és 40 ülőhely van benne. Szószéke nincs. Az Úr asztala egy dobogón található. A templom 50 kg-os harangját Szlezák László öntötte Budapesten, még 1938-ban. A harang felirata a következő: ,,Ez a harang öntetett az Úrnak 1938. esztendejében az újföldi református hívek adományából ifj. Balogh József lelkipásztorsága, Monori Pál gondnoksága idején az örökké­ való Istennek dicsőségére." A templomot 1972-ben felújították. A reformátusok lélekszáma a községben 1992-ben 300 fő volt.

A gyülekezet 1993-ban új templomot kezdett építeni a falu köz­ pontjában, Varga Sándor tervei alapján. Az új templomban 2002. karácsonyán tartották meg az első Istentiszteletet, ahol összesen 120 ülőhely van.

Digitális orgonát 2006 karácsonyára kapott a templom.A gyülekezet névleg a tápiószelei református egyházközség le­ányegyházközsége. A 2012. május 20-án alapított és 2012. szep­tember l-jétől működő Tápiószőlős-Újszilvás Református Álta­lános Iskola és Óvoda újszilvási tagiskolája a településen található, mely a község egyetlen iskolája. 


Farmos

Farmos mindig is a tápiószelei egyházhoz tartozott. Már azok­ban az időkben is, amikor a reformátusok egy gyülekezetet alkottak az evangélikusokkal. A farmosi hívek létszáma azonban mindig is igen alacsony volt, ezért Farmoson nem épült református templom, sem református imaház.

1928-ban kérvényezték a farmosi evangélikusoktól, hogy Isten­tiszteleteiket a farmosi evangélikus iskolában tarthassák, azonban ezt nem engedték meg. A farmosi evangélikus templom felépülte óta a helyi református hívek is abban tartják Istentiszteleteiket.

Balogh József és Gulyás László lelkipásztorsága idején, Farmo­son csak nagyon ritkán tartottak istentiszteletet. Rendszeres Is­tentisztelet csak Sípos Ete Álmos lelkipásztorsága idején indult, 1968/69-ben. Ehhez hozzájárult az is, hogy ezekben az években több református család is költözött Farmosra . Az istentiszteletek az evangélikusok tulajdonában lévő iskolaépületben zajlottak egészen addig, amíg fel nem épült az evangélikus templom Farmoson.

Istentiszteletet manapság havonta 1-2-szer tartanak, ill. ünnep­ napok első napján tartanak a farmosi evangélikus templomban.


Tápiószele-Tápiószőlős-Újszilvás és Farmos Református Egyházközség lelkipásztorai:

Szokolai Márton: 1628-1629

Gömöri István: 1631

Bogdáni Mihály: 1632

Újfalusi András: 1652

Tolnai István: 1674

Bányai Géza (Erdélyből érkezett): 1879-1902

Balogh Gyula: 1904-1920

Jóba Ferenc: 1920-1931

Paczolay György: 1932-1936

Balogh József (Erdélyből érkezett): 1936-1963

Gulyás László: 1964-1965

dr. Sípos Ete Álmos: 1965-1993

Orosz Béla: 1993-1996

Mező István: 1996-2014

Nagy József Mihály (Erdélyből érkezett): 2014-től napjainkig


Református gyülekezet Tápiószele, Tápiószőlős, Újszilvás, Farmos 2017-2022
Soli Deo Gloria!
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen!